Azért még a Sport az úr?

Lemészárolt olimpikon Kenyában, lefejezett Dakar

Terrorfenyegetés itt, agyonvert sportolók ott, miközben politikai csatározások áldozatává válik a sport. Beszélhetünk még egyáltalán a sport mint béketeremtő eszme szerepéről?

_{2008.01.07 08:10Eitmann Norbert, ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

„A Béke vagy Te, Sport” szólt az ókori eszme, amikor még a hős katonák is letették a fegyvert Olimpiák idején, és amikor a sport még szent és sérthetetlen volt.

Újkori világunkban aztán gyorsan hamvába halt az eszme, nem egy olimpiai játékokat tett tönkre háború, politikai csatározás vagy éppen terroristatámadás. Sportolók vesztették életüket világháborúkban, levert forradalmakban, polgárháborúkban.

A napokban aztán két újabb áldozattal bővült a terebélyes lista. Előbb az 1979 óta megszakítás nélkül megrendezett Dakar-rali esett áldozatul a fegyverek és a terrorizmus szavának.

Majd egy újabb szörnyű hír: a kenyai konfliktusban életét vesztette a szöuli Olimpián nyolcadik helyen célba ért 4X400 futóváltó egyik tagja, Lucas Song. Az egykori sportoló – többszáz honfitársához hasonlóan – politikai összecsapások áldozata lett. Lehet még ezután sportról beszélgetni?

Lehet hinni benne, hogy a SPORT, csupa nagybetűvel képes gátat szabni a gyilkosságoknak, háborúknak? Nehezen. De muszáj! Mert ha már ezt a nemes és oly’ nagyszerű tevékenységet is tönkreteszi a politika, az emberi gyarlóság, a kegyetlenség, akkor mi marad??? Mert egyelőre – a Dakar-döntésből legalábbis ez tűnik ki – a terrorizmus vezet…

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter